József Attila (1905–1937) költészete példa és mérték lett, s ez a hatás
máig élő. Ady a 19. századi világkép megrendülését élte át a 20. század
küszöbén, József Attila a 20. századi világképét, amelyben a társadalom és az
egyén sorsa még kiélezettebben vetődik fel. Nemcsak saját korának, hanem az
utána következő korszakoknak, az egész 20. századnak az alapkérdéseit tudta
költészetének fő mozgatójává tenni, méghozzá a poétikai eljárásmódok
szintézisének megteremtésével.
1905. április 11-én
született Budapesten, a Ferencvárosban, József Áron (1871–1937) és Pőcze
Borbála (1875–1919) gyermekeként. 1908 nyarán az apa elhagyta a családot, és
többé nem is tért vissza. Romániába ment, egy év múlva levélben jelentkezett, s
az Amerikába való kivándorlást emlegette. József Attila így tudta, az apa azonban
valójában sohasem utazott el. Az apa eltűnése gyökeresen megváltoztatta a
család életkörülményeit. Hiába dolgozott látástól vakulásig a Mama, többnyire
takarító- és mosónőként, a háromgyerekes csonka családot nem tudta eltartani. 1910
elején a Mama rákényszerült arra, hogy a két kisebb gyereket menhelyre adja.
Eta és Attila így kerültek Öcsödre. Attila itt végezte el az elemi iskola első
osztályát, majd a Mama hazavitte két gyermekét.
Ismét nyomorgó ferencvárosi évek következtek. Attila
elvégezte az elemi iskolát, majd a polgáriba járt, gyakori költözködéseiknek
megfelelően különböző iskolákba. A Mama közben megbetegedett, munkaképtelenné
vált, és 1919 végén meghalt rákban. Ezeket az éveket a család Jolán korai első,
majd második házasságának révén képes átvészelni.
Az elárvult gyerekek gyámjuk lakásában éltek 1920
elejétől. A gazdag zsidó polgárcsaládból származó Makai Ödön (1889–1937) Jolánt
a maga köreibe emelte, de a gyerekekkel eleinte nem vállalta az igazi rokonságot,
távolságtartó volt. Végül a gyám mégis elhatározta a tehetséges fiú
taníttatását. 1920 nyarán magánvizsgát tett le Attila a polgári iskola IV.
osztályából, majd a makói gimnázium diákja lett.1920–1923 között három évet
töltött Makón. Tanárai hamar fölfigyeltek tehetségére, a helyi értelmiség is
pártfogásába vette a költőjelöltet.
1922 szeptemberében jelentek meg először
nyomtatásban versei. Ez év elején ismerkedett meg Juhász Gyulával, aki támogatta őt.
1922 decemberében megjelenhetett első verseskötete, a Szépség koldusa. 1923
elején otthagyta a gimnáziumot, de tanárainak kérésére befejezte tanulmányait
magántanulóként. 1923 decemberében Budapesten le is érettségizett.
1924 őszén a szegedi egyetem bölcsészkarának
hallgatója lett magyar–francia–filozófia szakon.
1925 januárjában megjelent Nem én kiáltok című kötete,
majd hamarosan a hírhedtté vált Tiszta szívvel vers
is, amely miatt Horger Antal nyelvészprofesszor eltanácsolta a tanári pályáról.
A következő tanévet Bécsben tölthette, és közben megismerkedett a magyar
emigrációval: Kassák körével, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926 őszén
Párizsba ment, a Sorbonne hallgatója lett. 1928 elején ismerkedett meg Vágó Mártával. Egymásba szerettek, a
házasságot tervezték. A polgári radikális szemléletű Vágó család
rokonszenvezett az elismerten tehetséges fiatalemberrel, de Mártát egyéves
londoni tanulmányútra küldték. Ezt a próbát a fiatalok nem állták ki. Az apa,
Vágó József ajánlására József Attila magyar–francia levelezői állást kapott, ám
a Márta-ügy miatt idegösszeomlással szanatóriumba került, és lemondott rövid
ideig viselt állásáról. Ugyanebben az évben, 1929-ben jelent meg harmadik
kötete, a Nincsen apám, se anyám címmel.
A következő évben
kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. Bár a költő lelkesen
végzett pártmunkát, szemináriumokat vezetett, agitatív verseket is írt, több
felől is gyanakvó bizalmatlanság vette körül. A költő nehezen viselte el a
pártfegyelmet, a párt pedig nem tudott mit kezdeni a költő különleges
egyéniségével.
1930-tól Szántó
Judit az élettársa. Hat évig éltek együtt. Kapcsolatuk nem volt
konfliktusmentes, de kölcsönösen becsülték egymást. Judit nagyon sokat tett
azért, hogy elviselhető életet éljenek.. Egyetlen vers szól az asszonyhoz, az
is a szakítás után keletkezett.
A további verseskönyvek: Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932), Medvetánc (gyűjteményes
kötet, 1934), Nagyon
fáj (1936. E kötetek néhány méltató kritika ellenére sem
kaptak igazi elismerést sem polgári, sem szocialista körökben, sem a népi írók
táborában. A Baumgarten Alapítványtól a Medvetánc után
csak kis díjat, jutalmat kapott. Ennek oka elsősorban nem Babits sértettségében
keresendő. Bár a fiatal költő korábban éles hangú kritikát írt a mester ellen,
ezt később megbánta. Babits nem ismerte fel idejekorán József Attila
jelentőségét. (1937 végén már biztosnak mondták a nagydíjat, de ezt a költő már
csak posztumusz kaphatta meg.)
Egyetlen számára méretezett polgári foglalkozása
1935 decemberétől a Szép Szó folyóirat szerkesztése Ignotus Pállal. A
folyóiratot Cserépfalvi Imre adta ki. A költő lelkes szerkesztő, de szervezete
tovább roncsolódott, a borderline betegség felemésztette lelkét és szervezetét.
Egy év múlva szanatóriumba került, élete utolsó évében már szinte folytonosan
beteg, szerkesztői munkáját is csak néha képes elvégezni. A folyóirat
vezéregyéniségének tartotta József Attilát, rendszeresen és kiemelt helyen
hozta műveit. Tragikus halála után a folyóirat emlékszámot adott ki.
A pszichoanalízis ezekben az években divatjelenség
is volt. József Attila ideges eredetű gyomorpanaszainak kezelése céljából
kezdett 1931 táján analízisbe járni. Orvosa – s a későbbiek is fölismerték,
hogy a költő skizoid alkat, s ezért számára ez a fajta kezelés káros, de
formálisan folytatták a találkozásokat. A tény közlése ugyanis még súlyosabb
következményekkel járhatott volna. 1935–36-ban Gyömrői Edit kezelte a költőt, aki
anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére, s szerelemre lobbant iránta. A
Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. Az érzés patologikussá
vált, a költő késsel támadt Edit vőlegényére, alig tudták leszerelni. Paradox
módon a költő utolsó szerelme is pszichológusnő: Kozmutza Flóra. Baráti társaságban
ismerkedtek meg, kölcsönös rokonszenv ébredt bennük. Azonban előbb Flóra, majd
a költő betegszik meg súlyosan, s ez végleg távlattalanná teszi a kapcsolatot,
bár a maguk módján mindketten mindvégig reménykednek valaminő szép fordulatban.
Flóra betegségének idején,
1937 nyarán a költő olyan súlyos állapotba került, hogy szanatóriumba kellett
szállítani. Skizofréniával kezelték, a korabeli tudomány állapota szerint a
legkorszerűbb módszerekkel. A pszichiátria azóta sokat fejlődött. Mai tudásunk
szerint nem hasadásos, hanem – az akkor még ismeretlen – borderline
(határeseti) személyiségzavar volt az ő betegsége, mely ma már meglehetős
biztonsággal kezelhető.
A szanatóriumi kezelést
befejezettnek – lényegében „eredményesnek” ítélve – a barátok a nővérekhez
küldték a költőt Balatonszárszóra. Az elvált Jolán és a megözvegyült,
háromgyerekes Eta (aki az elhunyt Makai Ödön második felesége volt) egy itteni
rozoga panzióban próbálták átvészelni a telet. November végén meglátogatta őket
Flóra, majd december 2-án néhány barát. Jó híreket közöltek, a költő szeretett
volna velük menni, de nem fért be a gépkocsiba. December 3-án rövid
búcsúleveleket írt. Nyugodtnak látszott, testvérei reménykedtek. Este hirtelen
sétálni ment, a gyerekek fürdetése miatt csak néhány perccel később indulhatott
volna utána Etus. De már a halálhírt közlő ember jött. Máig vitatják, hogy
véletlen baleset vagy szándékosság történt-e. Az utolsó versek, a levelek, az
életút az utóbbi mellett érvel. Mindazonáltal az éppen akkor és így lehetett a
véletlen műve is, a hirtelen elhatározásé.
Halála után munkásköltővé nyilvánították. Ez
volt egyik oka sokszori újratemetésének, például a Munkásmozgalmi Pantheonba.
Végül 1994-ben került teste végső nyughelyére, a családi sírkertbe.
Születése napjának
időpontja a költészet napja Magyarországon.