A család jó anyagi körülmények között élt, ami lehetővé tette Petőfi gondos taníttatását. Petőfi az ország számos városában járt iskolába, Kecskeméten, Szabadszálláson, Pesten, Aszódon, Selmecbányán, Pápán. Iskolaévei közben műveltsége kitágult. Megtanult franciául, angolul és németül. Példátlan szorgalommal és önművelés révén igyekezett kiteljesíteni költői tehetségét. Gyenge tanulmányi eredményei nem igazolták az erőfeszítések szükségességét, apja levette róla a kezét.
Az ekkor kezdődő években (1838-tól 1842–43 tájáig) Petőfi gyalog keresztül-kasul vándorolt az országban, nyomorogva. 1839-ben beállt katonának, de gyenge testalkatával nem bírta a fizikai megterhelést. Majd többször is vándorszínésznek szegődött közben tanulmányait is folytatta Pápán, ahol megismerkedett Jókai Mórral. 1842-ben nagy dicsőség érte: az Athenaeum című folyóiratban megjelent A borozó című verse. Pénztelensége miatt újból megszakította tanulmányait és felkereste Vörösmarty Mihályt és Bajza Józsefet verseivel. Aztán egy ideig Pozsonyban Országgyűlési Tudósítások másolatából tartotta el magát. Fordításokkal is próbálkozott. 1844 telén Debrecenben éhezett, fázott rettenetesen élt. Összeírta verseit és Pestre ment Vörösmarty pártfogását kérte. Vörösmarty felismerte a költő tehetségét és kezdeményezte verseinek kiadását. Szerkesztői álláshoz juttatta a Pesti Divatlapnál Vahot Imre mellett. Az első sikerek: 1844-ben írta Petőfi A helység kalapácsa című eposzparódiát, ez év őszén jelent meg első verseskötete, és ekkor látott hozzá a János vitézhez is. Egészen más stílusjegyeket és témát mutat a fiatalon meghalt Csapó Etelkének emléket állító Cipruslombok Etelke sírjáról című versfüzére. 1845-ben tett felvidéki körutazását örökíti meg az Úti jegyzetek című útirajza és a Szerelem gyöngyei című versgyűjteménye. A verseket Mednyánszky Berta ihlette, akinek Petőfi megkérte a kezét, de szülei nem adták hozzá. 1846 őszén ismerkedett meg Szendrey Júliával. Rá pontosan egy évre házasodtak össze. Nászútjukat gróf Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték. 1845–46 telén pesszimista kedélyállapotban írja a Felhők ciklus epigrammáit, rövid töredékeit, drámáját (Tigris és hiéna) és regényét (A hóhér kötele). 1846 Tízek társasága megszervezésében vesz részt. 1847-ben Arannyal és Vörösmartyval elhatározzák, hogy lefordítják Shakespeare műveit. 1847-ben kiadják a Coriolanust, majd 1870-ben a Nemzeti Színház bemutatja. Belefog a Rómeó és Júliába. Az 1848-as év költői termése nyugodt hangvételű versekkel kezdődik, de az Európát lángba borító forradalmi hullám márciusban Pestet és Petőfit is elérte – tudta, hogy az ifjúság élére neki kell állnia. Megírja a Nemzeti dalt.
Nemzetőrség vezetője volt, honvéd Bem József mellett szolgált. Részt vett a segesvári csatában ahol 1849-ben örökre eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése