József Attila élete

József Attila (1905–1937) költészete példa és mérték lett, s ez a hatás máig élő. Ady a 19. századi világkép megrendülését élte át a 20. század küszöbén, József Attila a 20. századi világképét, amelyben a társadalom és az egyén sorsa még kiélezettebben vetődik fel. Nemcsak saját korának, hanem az utána következő korszakoknak, az egész 20. századnak az alapkérdéseit tudta költészetének fő mozgatójává tenni, méghozzá a poétikai eljárásmódok szintézisének megteremtésével.

1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, József Áron (1871–1937) és Pőcze Borbála (1875–1919) gyermekeként. 1908 nyarán az apa elhagyta a családot, és többé nem is tért vissza. Romániába ment, egy év múlva levélben jelentkezett, s az Amerikába való kivándorlást emlegette. József Attila így tudta, az apa azonban valójában sohasem utazott el. Az apa eltűnése gyökeresen megváltoztatta a család életkörülményeit. Hiába dolgozott látástól vakulásig a Mama, többnyire takarító- és mosónőként, a háromgyerekes csonka családot nem tudta eltartani. 1910 elején a Mama rákényszerült arra, hogy a két kisebb gyereket menhelyre adja. Eta és Attila így kerültek Öcsödre. Attila itt végezte el az elemi iskola első osztályát, majd a Mama hazavitte két gyermekét.

Ismét nyomorgó ferencvárosi évek következtek. Attila elvégezte az elemi iskolát, majd a polgáriba járt, gyakori költözködéseiknek megfelelően különböző iskolákba. A Mama közben megbetegedett, munkaképtelenné vált, és 1919 végén meghalt rákban. Ezeket az éveket a család Jolán korai első, majd második házasságának révén képes átvészelni.

 

Az elárvult gyerekek gyámjuk lakásában éltek 1920 elejétől. A gazdag zsidó polgárcsaládból származó Makai Ödön (1889–1937) Jolánt a maga köreibe emelte, de a gyerekekkel eleinte nem vállalta az igazi rokonságot, távolságtartó volt. Végül a gyám mégis elhatározta a tehetséges fiú taníttatását. 1920 nyarán magánvizsgát tett le Attila a polgári iskola IV. osztályából, majd a makói gimnázium diákja lett.1920–1923 között három évet töltött Makón. Tanárai hamar fölfigyeltek tehetségére, a helyi értelmiség is pártfogásába vette a költőjelöltet.

 

1922 szeptemberében jelentek meg először nyomtatásban versei. Ez év elején ismerkedett meg Juhász Gyulával, aki támogatta őt. 1922 decemberében megjelenhetett első verseskötete, a Szépség koldusa. 1923 elején otthagyta a gimnáziumot, de tanárainak kérésére befejezte tanulmányait magántanulóként. 1923 decemberében Budapesten le is érettségizett.

1924 őszén a szegedi egyetem bölcsészkarának hallgatója lett magyar–francia–filozófia szakon.

 

1925 januárjában megjelent Nem én kiáltok című kötete, majd hamarosan a hírhedtté vált Tiszta szívvel vers is, amely miatt Horger Antal nyelvészprofesszor eltanácsolta a tanári pályáról. A következő tanévet Bécsben tölthette, és közben megismerkedett a magyar emigrációval: Kassák körével, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926 őszén Párizsba ment, a Sorbonne hallgatója lett. 1928 elején ismerkedett meg Vágó Mártával. Egymásba szerettek, a házasságot tervezték. A polgári radikális szemléletű Vágó család rokonszenvezett az elismerten tehetséges fiatalemberrel, de Mártát egyéves londoni tanulmányútra küldték. Ezt a próbát a fiatalok nem állták ki. Az apa, Vágó József ajánlására József Attila magyar–francia levelezői állást kapott, ám a Márta-ügy miatt idegösszeomlással szanatóriumba került, és lemondott rövid ideig viselt állásáról. Ugyanebben az évben, 1929-ben jelent meg harmadik kötete, a Nincsen apám, se anyám címmel.

A következő évben kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. Bár a költő lelkesen végzett pártmunkát, szemináriumokat vezetett, agitatív verseket is írt, több felől is gyanakvó bizalmatlanság vette körül. A költő nehezen viselte el a pártfegyelmet, a párt pedig nem tudott mit kezdeni a költő különleges egyéniségével.

1930-tól Szántó Judit az élettársa. Hat évig éltek együtt. Kapcsolatuk nem volt konfliktusmentes, de kölcsönösen becsülték egymást. Judit nagyon sokat tett azért, hogy elviselhető életet éljenek.. Egyetlen vers szól az asszonyhoz, az is a szakítás után keletkezett.

A további verseskönyvek: Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932), Medvetánc (gyűjteményes kötet, 1934), Nagyon fáj (1936. E kötetek néhány méltató kritika ellenére sem kaptak igazi elismerést sem polgári, sem szocialista körökben, sem a népi írók táborában. A Baumgarten Alapítványtól a Medvetánc után csak kis díjat, jutalmat kapott. Ennek oka elsősorban nem Babits sértettségében keresendő. Bár a fiatal költő korábban éles hangú kritikát írt a mester ellen, ezt később megbánta. Babits nem ismerte fel idejekorán József Attila jelentőségét. (1937 végén már biztosnak mondták a nagydíjat, de ezt a költő már csak posztumusz kaphatta meg.)

Egyetlen számára méretezett polgári foglalkozása 1935 decemberétől a Szép Szó folyóirat szerkesztése Ignotus Pállal. A folyóiratot Cserépfalvi Imre adta ki. A költő lelkes szerkesztő, de szervezete tovább roncsolódott, a borderline betegség felemésztette lelkét és szervezetét. Egy év múlva szanatóriumba került, élete utolsó évében már szinte folytonosan beteg, szerkesztői munkáját is csak néha képes elvégezni. A folyóirat vezéregyéniségének tartotta József Attilát, rendszeresen és kiemelt helyen hozta műveit. Tragikus halála után a folyóirat emlékszámot adott ki.

A pszichoanalízis ezekben az években divatjelenség is volt. József Attila ideges eredetű gyomorpanaszainak kezelése céljából kezdett 1931 táján analízisbe járni. Orvosa – s a későbbiek is fölismerték, hogy a költő skizoid alkat, s ezért számára ez a fajta kezelés káros, de formálisan folytatták a találkozásokat. A tény közlése ugyanis még súlyosabb következményekkel járhatott volna. 1935–36-ban Gyömrői Edit kezelte a költőt, aki anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére, s szerelemre lobbant iránta. A Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. Az érzés patologikussá vált, a költő késsel támadt Edit vőlegényére, alig tudták leszerelni. Paradox módon a költő utolsó szerelme is pszichológusnő: Kozmutza Flóra. Baráti társaságban ismerkedtek meg, kölcsönös rokonszenv ébredt bennük. Azonban előbb Flóra, majd a költő betegszik meg súlyosan, s ez végleg távlattalanná teszi a kapcsolatot, bár a maguk módján mindketten mindvégig reménykednek valaminő szép fordulatban.

Flóra betegségének idején, 1937 nyarán a költő olyan súlyos állapotba került, hogy szanatóriumba kellett szállítani. Skizofréniával kezelték, a korabeli tudomány állapota szerint a legkorszerűbb módszerekkel. A pszichiátria azóta sokat fejlődött. Mai tudásunk szerint nem hasadásos, hanem – az akkor még ismeretlen – borderline (határeseti) személyiségzavar volt az ő betegsége, mely ma már meglehetős biztonsággal kezelhető.

A szanatóriumi kezelést befejezettnek – lényegében „eredményesnek” ítélve – a barátok a nővérekhez küldték a költőt Balatonszárszóra. Az elvált Jolán és a megözvegyült, háromgyerekes Eta (aki az elhunyt Makai Ödön második felesége volt) egy itteni rozoga panzióban próbálták átvészelni a telet. November végén meglátogatta őket Flóra, majd december 2-án néhány barát. Jó híreket közöltek, a költő szeretett volna velük menni, de nem fért be a gépkocsiba. December 3-án rövid búcsúleveleket írt. Nyugodtnak látszott, testvérei reménykedtek. Este hirtelen sétálni ment, a gyerekek fürdetése miatt csak néhány perccel később indulhatott volna utána Etus. De már a halálhírt közlő ember jött. Máig vitatják, hogy véletlen baleset vagy szándékosság történt-e. Az utolsó versek, a levelek, az életút az utóbbi mellett érvel. Mindazonáltal az éppen akkor és így lehetett a véletlen műve is, a hirtelen elhatározásé.

 Halála után munkásköltővé nyilvánították. Ez volt egyik oka sokszori újratemetésének, például a Munkásmozgalmi Pantheonba. Végül 1994-ben került teste végső nyughelyére, a családi sírkertbe.

Születése napjának időpontja a költészet napja Magyarországon.